2011. március 31., csütörtök

Hol duhajkodhattak az unatkozó római katonák?

  Földrajzi elhelyezkedésének, adottságainak köszönhetően Óbuda ősidők óta lakott település volt. Mint fontos folyami átkelőhely és közlekedési csomópont, forgalmas helynek számított, így mindig létezett itt a vendéglátásnak valamilyen formája.
 Az 1. században Óbuda területe is a Római Birodalom uralma alá került. A rómaiak honosították meg hazánkban a szőlőművelést, a Budai-hegység lankái ugyanis kiváló környezetet biztosítottak a szőlőművelésre. Az itt termelt szőlőből az óbudai szőlőművelők olyan kiváló minőségű bort készítettek, ami az egész birodalmon belül keresett árucikké vált.
A római kori Óbuda területén fontos folyami átkelő működött, valamint itt keresztezte egymást az észak-déli és kelet-nyugati kereskedelmi útvonal. Ennek köszönhetően az itt táborozó katonák és az átutazó kereskedők részére kocsmákat, vendégfogadókat is építettek, amit régészeti leletek is igazolnak. Ennek egyik példája a mai Flórián tér helyén kiépült római katonai tábort körülvevő egykori táborváros területén feltárt vendégfogadó maradványa (Kiscelli utca 63.).
A római kori vendéglőkben viszonylag egyszerű ételeket: kenyeret, fügét, olajbogyót, egytálételeket, esetleg sülteket szolgáltak fel. A hordókban tárolt, tégelyekben hűtött bort amforákban szolgálták fel. A nagyobb fogadókhoz fürdő és istálló is tartozott. A korabeli adatok alapján arra következtethetünk, hogy a vendégfogadók nem voltak drágák, mindenki számára megfizethető szolgáltatást nyújtottak. Egy kancsó bor és a kenyér ára 1 as, a húsételeké pedig egyaránt 2 as volt. 10 as 1 ezüst denariust ért, a császárkor elején (1–3. század) egy római legionárius éves zsoldja 225 denarius volt, a későbbi évtizedek során a zsoldot felemelték 300, majd 500 denariusra.
A római kori szőlőkultúra és borfogyasztás nemcsak a vendéglőkben, hanem a magánvillákban is fontos szerepet játszott. A Meggyfa utcában feltárt ún. Hercules-villa díszítései, padlómintái mind-mind a szőlő és a bor fontos szerepét hangsúlyozzák, jelenítik meg. A gyönyörű állapotban megmaradt mozaikpadlók többsége Bacchust, a bor és a mámor istenét ábrázolják, akinek kultusza nagyon elterjedt volt az egész Római Birodalomban, Pannóniában pedig különösen.


 A római uralom végével, Kr. u. 400 körül Aquincum fejlett, városi életmódjának hanyatlásával a helyi vendéglátás aranykora is leáldozott.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése