2011. március 8., kedd

"Jöjjön ki Óbudára...!"


Ha Óbudára gondolunk, akkor legtöbbünknek ma is a kiskocsmák, a hangulatos vendéglők világa jut az eszünkbe. Ezen ne csodálkozzunk! Generációk sora nőtt fel Lajtai Lajos és Szenes Iván 1959-es örökzöld nótáján: „Jöjjön ki Óbudára, egy jó túrós csuszára”.
Az 1850-es évektől kezdve Óbuda valóban a kulináris örömök, a mulatozás, a gasztronómiai élmények legfőbb színhelye volt. Szívesen jártak ide Pestről vagy Budáról a kikapcsolódni, szórakozni vágyók. Nemcsak a mulatozó társaságokat, hanem az ínyenceket, gavallérokat és szerelmespárokat is vonzotta a hely varázsa. Az óbudai kiskocsmák törzsközönsége mégis főként a kerület egyszerű lakóiból került ki, a vendéglők többségének kínálata hozzájuk igazodott. Természetesen Pesten és Budán is működtek híres, kiváló éttermek, kocsmák, Óbuda mégis egyedi volt. A különbséget az óbudai vendéglátás esszenciáját adó „hangulat” jelentette, amelyet a finom falatok és a sramlizene mellett a környezet: a Budai-hegység barátságos lankái, a szűk, macskaköves utcák, a csendes házak udvarai, a romantikus szőlőlugasok, az andalgásra csábító Duna-part tettek egyedivé.

A következő bejegyzésekben szó esik majd arról is, hogy az itt élők milyen kulináris örömöknek hódoltak, mit és mivel főztek, és hol étkeztek az évszázadok során.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Szerkesztők! Javaslom beilleszteni ide Kazal László hangulatos nótafeldolgozását, mely innen, az óbudai téglagyárak tövéből indult el a népszerűség útján.
    Címe: Én a téglagyárban lakom... (a Youtube csatornán megtalálható)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Trendo! Köszönjük a tippet, még sok bejegyzéssel készülünk, egészen biztosan lesz még olyan írás, ahová passzolni fog az említett dal.

    VálaszTörlés