2011. április 27., szerda

Fokhagymaleves - Sváb étel

Hozzávalók: 
1 dl olaj
7 zúzott fokhagyma
8 dkg liszt
só, fehér bors, petrezselyemzöld
1,5 l húsleves
2 dl tejfel
3 dl tej.

Olajból és lisztből világos rántás készítünk, amelybe beletesszük a zúzott fokhagymát. Felengedjük a húslevessel, sózzuk, borsozzuk (óvatosan, mert a húslé már eleve sós). 
Felforraljuk, majd óvatosan belekeverjük a tejfelt, majd a tejet. Megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel. A forró levest tányérokba merjük és pirítóssal tálaljuk.

2011. április 22., péntek

Családi Nap az Óbudai Múzeumban (2011. április 30.)

Bár a főzőversenyre több jelentkezést már nem áll módunkban regisztrálni, a családi napra minden érdeklődőt,  kicsiket és nagyokat szeretettel várunk.

A kreatív foglalkozásokon az érdeklődők az újrahasznosítás jegyében is készíthetnek például sörös kupak-ékszereket, evőeszköz-hűtő mágneseket, fali díszeket vagy akár papírmasé tányérokat is.

2011. április 20., szerda

Mesélő tárgyak - Mit keres egy bicska a falon?





A kocsmák és a vendéglők a társas összejövetelek színterei voltak, ahol a közösségi szellem erősítése érdekében a törzsvendégek asztaltársaságokat alakítottak. Az asztaltársaságoknak saját találkozási rendjük, a közös időtöltést befolyásoló szokásaik, ceremóniáik voltak, amelyek egyedivé, különlegessé tették az együttlét hangulatát. Sajátos köszönésük, büntetésre „menő” játékaik voltak. Akadt olyan hely, ahol a falon függő hatalmas fabicskán lelógó harang megszólaltatásával az asztaltársaság feje „halálra ítélte” az asztalnál békétlenkedőket, a füllentőket. A halálos ítéletet a társaknak fizetendő étel vagy italbüntetéssel lehetett megváltani.

Az Óbudai Múzeum időszaki kiállításában is lóg egy bicska, amely az itt alakuló asztaltársaságok tagjai közötti esetleges nézeteltérések elsimításában nyújthat segítséget.

2011. április 15., péntek

Húsos táska - Sváb étel

Hozzávalók: 
30 dkg liszt
fél evőkanál ecet
3 evőkanál olaj
20 dkg friss spenót
20 dkg darált sertéscomb
1 zsemle
2 tojás
1 vöröshagyma
5 dkg vaj
kevés snidling, só, bors, szerecsendió
1 liter húsleves.

Egy tálban a lisztet, az ecettel, olajjal, valamint egy kevés sós, langyos vízzel alaposan kidolgozunk. 20 percig letakarva pihenni hagyjuk. 
A spenótot megtisztítjuk, megmossuk, és apróra vágjuk. 
Az olajon az apróra vágott vöröshagymát megfutatjuk, rátesszük a darált húst és a spenótot. Átpirítjuk a hozzávalókat, amelyeket sózunk, borsozunk. 
A zsemlét közben beáztatjuk és kinyomkodjuk. Egy tálban összekeverjük a töltelék alapanyagait, valamint az apróra vágott snidlinget. Ha kell, fűszerezzük. A tésztát lisztezett deszkán kb. 3 mm vastagságura nyújtjuk és 8x8 cm-es kockára vágjuk. és a középükbe egy kevés tölteléket rakunk, összehajtjuk, és forró húslevesben kifőzzük. 
Tálaláskor összekeverjük pirított hagymával, vagy kockára vágott sült húsos szalonnával.

2011. április 13., szerda

Mesélő tárgyak - Sasfejes csőrrel ellátott szódásüveg


A szikvíz – vagy szódavíz – szén-dioxiddal dúsított nagy tisztaságú ivóvíz, amelynek magyarországi meghonosítása Jedlik Ányos nevéhez fűződik. A mesterséges ásványvizeket – így a szódavizet is – ásványi anyag-tartalmuknál fogva a gyógyászatban kezdték el hasznosítani. A gyógyászati jelleg azonban idővel halványult, az élvezeti cikként való fogyasztás került előtérbe és helyi szokásokkal tarkítva világméreteket öltött. A 19-20. század fordulóján a szódát már itta boldog-boldogtalan, felnőtt, gyerek, öreg és fiatal, tisztán vagy fröccsnek keverve. Akkoriban még házhoz szállították, dédanyáink és dédapáink asztalára tették a kávéházban, a vendéglőben vagy a kiskocsmában, vagy éppen elbandukoltak érte a szatócshoz, esetleg magához a szódáshoz.
A 19. század végétől a szódavizet szikvízgyártó kisiparosok állították elő és különböző méretű, színű, formájú, díszítésű üvegpalackokban árulták. A szódásüvegek feje is legalább annyira sokféle volt, mint a terméket magába foglaló üveg. A sasfejes csőrben végződő fejet azért fejlesztettek ki, hogy az asztali szódásüveget ne vehesse a szájába a kedves vendég, illetve hogy a ledér hölgyek ne használhassák egyéb célokra. Múzeumunk gyűjteményében is található egy ilyen szódásüveg, ami jelenleg az óbudai vendéglátás aranykoráról szóló kiállításban tekinthető meg.

2011. április 6., szerda

Barhesz - Zsidó étel

Hozzávalók: 
1,5 kg liszt
2 közepes főtt burgonya
2 dkg élesztő
cukor
3 evőkanál olaj
2 tojás.

Egy kis bögre langyos vízbe morzsoljuk az élesztőt, beleteszünk egy csipetnyi sót, két teáskanál cukrot és egy kevés lisztet, majd meleg helyen felfutatjuk. 
Egy edényben az átszitált lisztet, az áttört főtt burgonyát, kevés sót és egy tojást összegyúrunk, hozzáadjuk a felfutatott élesztőt, az olajat és rugalmas tésztát gyúrunk. Meleg helyen, tiszta konyharuhával letakarva 2 órán keresztül kelesztjük. Lisztezett deszkán a tésztát három részre osztjuk, majd ezeket is három részre. 
A tésztadarabokból ágakat sodrunk és összefonjuk őket, még fél órát kelesztjük.
 Ezután kiolajozott tepsibe tesszük, megkenjük tojássárgájával, megszórhatjuk mákkal, szezámmaggal, majd előmelegített sütőben, mérsékelt tűzön pirosra sütjük. 
A barheszt (challah) ünnepekkor sütötték, egyes helyeken felszeletelték, máshol pedig törtek belőle.

2011. április 4., hétfő

Macskaköves esték I. - Hol ihattunk kávét 1912-ben Óbudán?

Az elmúlt héten nagy érdeklődéssel kísérve került megrendezésre az idei év első Macskaköves estéje, melynek első részében a Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Múzeum muzeológusa, a híres kávéház-szakértő Saly Noémi mesélt az óbudai kávéházakról, kávémérésekről és cukrászdákról. Az est második részében Fábry Anna irodalomtörténész korabeli fotókkal illusztrált előadásában Krúdy szemével láttatta a századforduló Budapestjének rohamos fejlődését, a város - az író számára is fontos - emblematikus tereit.
 A nyüzsgő nagyváros egyik szimbolikus helyének számított a kávéház, melyből a századfordulós fénykorban több száz üzemelt. Az óbudai kávéházi világ - mint azt az előadásból megtudtuk - a belvárosihoz képest egy kicsit más képet mutatott. Mivel Óbuda tradicionálisan „szegényebb” városrésznek számított és egy kávéháznak komoly előírásoknak is meg kellett felelnie (pl. minimum 150 m², kötelező biliárdasztal), kávéházból viszonylag kevés, ám kávémérésből annál több működött itt. Mivel a kávé elkészítése elég körülményes és mindenféle praktikákat igénylő műveletnek számított, egy egyszerű óbudai háziasszonynak például napközben kényelmesebb volt leszaladnia a kávémérésbe egy liter frissen gőzölgő kávéért, mint otthon kávékészítéssel vesződnie.
(Fotó: FORTEPAN)

Ha az 1912-es évben Óbudán járva kedvünk támadt beülni egy kávéházba átfutni mondjuk egy napilapot, akkor a következő helyek közül választhattunk volna: Bródy Ignác Kávéháza (Szentendrei út 3.),  Duna Kávéház (Laktanya u. 5.), Eger Gyula Kávéháza (Fő tér 6.), Szalon Kávéház (Ficsher Adolf, Zsigmond tér 8.), Korona Kávéház (Polifka Károly, Kiskorona u. 49.), Kristály Kávéház (Lusztig Leontin, Zsigmond u. 43.), Melicher István Kávéháza (Kolosy tér 2.), Redlich Kávéház (Vöröskereszt u. 9.), Óbudai Otthon (Szentlélek tér 4.), Rosenfeld Henrik Kávéháza (Lajos u. 91.), Thomászovits Jakab Kávéháza (Flórián u. 14.), Tucker Kávéház (Mókus u. 6.). Az 1920-as években a következő kávéházak működtek Óbudán (egy részük tulajdonosváltás miatt átalakulva): Bródy Kávéház, Korona Kávéház, Központi Kávéház (Fő tér), Grand Café Óbuda (Lajos utca), Güttler Kávéház (Kolosy téri piac) és Újlakon a Császárfürdő kávéháza.(A következő bejegyzésekben majd részletesebben is bemutatunk egy-egy óbudai kávéházat.) 
                       (Forrás: Budapest, a kávéváros. Budapesti Negyed 2004. 43-44.)