2011. május 24., kedd

Takaréktűzhely – Csikótűzhely


Az a régi mondás, miszerint a ház lelke a konyha, a konyha szíve pedig a tűzhely a vendéglőkre hatványozottan igaz. Hiszen az a vendéglő, amelynek a konyhájában nem megfelelő tűzhelyen, nem megfelelő ételek készültek hamar bezárhatta kapuit. Az óbudai éttermek azonban híresek voltak finom ételeikről, és az éttermi részhez sok esetben közvetlenül kapcsolódó, változatos ízekkel rendelkező konyháikról.

A tűzhelyek és ezzel összefüggésben a konyhakultúra nagy újításának számított a takaréktűzhelyek megjelenése és elterjedése. Annak ellenére, hogy az első vaslemezes takaréktűzhelyt már 1550-ben említik, igazából csak a 18. század végén – a nagy takarékossági hullám hatására – kezdtek el gyökeret verni Európában. A magyar és osztrák területeken használt takaréktűzhelyek eleinte a főúri családoknál (Grassalkovich, Festetics) jelentek meg, és csak később, a 19. század közepe és vége felé váltak általánossá. Szélesebb körben az olcsóbb, falazott, rakott tűzhelyek terjedtek el, míg a drágább hordozható tűzhelyeket szűkebb réteg használta.

Az óbudai vendéglátás történetét bemutató kiállításunkban a konyha szíveként egy csikótűzhelyt jelenítünk meg, amely a nagyobb teljesítményű urasági tűzhelyek típusa közé tartozott. A csikótűzhely a takaréktűzhelyek jellegzetes fajtája, ami tréfás nevét a formája (alacsony főzőrész és a vele összeépített megemelt sütőrész) után kapta. Népszerűségét jól érzékelteti, hogy a 20. században az egész magyar nyelvterületen ismerték, az egyes vidékeken különböző elnevezésekkel, pl. csikósparhelt, csikóspór, csikómasina vagy melles tűzhely illették. Bemutatott tűzhelyünk egy 20. század elején készült rézgombokkal díszített, vaslemezes takaréktűzhely, ami két főző- és két sütőhellyel rendelkezik, az aljában pedig ételmelegítő fülkéket alakítottak ki. A főzőlapok fölé edényszárító rácsot szereltek, a tűzhely peremét merőkanalak, konyharuhák tárolására alkalmas fémcsövekkel keretezték. A csikósparheltet fekete színűre festették, széleit szegélyező fémlemezeket folyamatosan fényesítették, tisztítását ugyanakkor kivehető sütővel, illetve kisebb tisztítóajtóval oldották meg.




Felhasznált szakirodalom:
Sabján Tibor: A takaréktűzhely
Budapest: 2002, TERC Kft.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése