2011. június 28., kedd

A bogrács története


A bográcsozás napjainkban nagy divatnak örvend, hétvégenként baráti társaságok szívesen járnak össze egy közös főzésre. Az ókortól a sztyeppei lovas-nomád népek legfőbb főzési eszköze volt a bogrács, amelyben nyílt tűz fölött az ételeiket készítették.
A bogrács szavunk oszmán-török eredetű, eredeti formájában „bakrac” volt és rézüstöt jelentett. Kezdetben a bográcsokat nem fémből (réz, vas) készítették, hanem cserépből. A 15. századtól vált rendszeressé, hogy a főúri konyhákon rézből készült bográcsot használtak. A 18. században jelentek meg az öntöttvas bográcsok, amelyek hamar elterjedtek az országban.
A zománcozott bogrács a 20. század találmánya. Könnyebb lett a főzés, hiszen az ételek nehezebben égtek le ezekben a bográcsokban. Sokan a mai napig ezt a fajta bográcsot használják.

A bográcsokban természetesen sok fajta ételt készítettek, ezért a formájuk és anyaguk is eltérő volt. Magyarországon két alaptípus létezik a mai napig. Az egyik a hagyományos bogrács, amely ívelt aljú, felső részén kitáguló, kerek edény. A másik a halfőző bogrács, amely lapos aljú, felül szűk szájú. Magyarországon, így Óbudán is szerették a halételeket. A Duna bőségesen ellátta Óbuda lakosságát friss, folyami hallal.
A bográcsozás reneszánszát éli, amely nemcsak a gasztronómiai élvezetek jelenti, hanem a társasági, baráti összejövetelek is, ahol a főzés mellett kellemes ki tudnak kapcsolódni az emberek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése