2011. július 29., péntek

Paradicsomsaláta - Magyar étel


Hozzávalók: 
70 dkg paradicsom
1 közepes fej vöröshagyma
só, ecet, porcukor, petrezselyemzöld.

Sóból, cukorból, ecetből és vízből salátalét készítünk. 
A paradicsomokat (lehetőleg édeseket) alaposan megmosunk, karikára vágjuk, és óvatosan a salátalébe keverjük. 
A vöröshagymát megpucoljuk, igen apróra vágjuk és szintén a salátához adjuk. A petrezselyem zöldet apróra vágjuk és megszórjuk vele a paradicsomokat. Hűtőbe min 2 órát érleljük. 

Tálaláskor megszórhatjuk a tetejét egy kevés borssal, illetve még egy kis apróra vágott vöröshagymával.

2011. július 26., kedd

A főzés tudománya IV. - Reneszánsz/ Újkor

A reneszánsz kor megújította a klasszikus művészeteket, ennek következtében megújult a gasztronómia is. Mint minden megújhodás, a főzés tudománya is először Itáliában született újjá. 
Visszaköszöntek a nagy római lakomák, az elmúlt évszázadok beszűkülése után az emberek ismét felfedezik a különféle salátákat, zöldségeket, gyümölcsöket. Elterjed a villa használata. A nagy földrajzi felfedezések nyomán megjelenő új termények és fűszerek óriási hatással lettek az európai konyhára. 
A reneszánsz életforma hazánkban is meghonosodott.
Mátyás királynak magyar -és Beatrix királyné révén- olasz szakácsai voltak. Erősen érvényesült az olasz konyha: elterjedt a vöröshagyma, fokhagyma, tészták, gesztenye és a korábban nem ismert pulyka húsa. Kedvelt fűszerek voltak a sáfrány, fahéj, bors, gyömbér, ánizs, kapor. A húsételeket erősen fűszeres mártásokban tálalták. Előtte nyárson és roston sütötték őket úgy, hogy ún. pártüzet alkalmaztak (alul is és felül is parazsat helyeztek el). 

A XVI-XVII.századból fennmaradt szakácskönyvek tanúsága szerint a nyersanyagok széles skáláját használták, és azokat sokféleképpen készítették el. Akkoriban terjedt el a borral való főzés, a tej és tejföl használata gyakori volt, akárcsak napjainkban. Jellemző volt az erős fűszerezés, az édes íz. 

A főzésben már alkalmazták az abálást, pácolást, párolást, pirítást, panírozást, tésztakéregben való sütést, tűzdelést, áttörést, átsütést, reszelést. 
A török hódoltság idején ismét nagy mennyiségű, addig ismeretlen élelmiszer terjedt el Magyarországon: kávé, füge, rizs,  mandula, vékony héjú szőlő, magnélküli barack.


(A kép forrása itt)

2011. július 22., péntek

Családi nap holnap az Óbudai Múzeumban 2011.07.23.

Családi nap most hétvégén az Óbudai Múzeumban! Csapatok jelentkezését várjuk egy igazán izgalmas játékra, mely a múzeum kapuin kívülre is kalauzol. Ismered Óbudát? 
Gyere és játssz velünk!
Rossz idő esetén a csapatok a múzeum kiállításaiban vehetnek részt a játékban!
Várunk szeretettel minden érdeklődőt!

2011. július 18., hétfő

A fröccs története



A fröccs története egészen az ókorig nyúlik vissza, hiszen már a rómaiak is vízzel keverve itták a bort, tiszta vizet is ritkán ittak a fertőzésveszély miatt. A középkorban is általában vizezték a bort, csak a fűurak asztalára került tisztán e nemes nedűből.
A modern fröccs igazi magyar specialitás. Jedlik Ányos, a kiváló magyar fizikus és feltaláló 1826-ben mutatta be a szódavizet és a hozzátartozó üveget.  Az ő nevéhez fűződik a szikvíz nagyüzemi gyártása is. Ugyan Angliában már az 1767-től ismert volt, hogy hogyan kell a vizet széndioxiddal elegyíteni, de olyan erősségű üveggel nem rendelkeztek, amiben biztonságosan tárolható lett volna a szódavíz.
A „fröccs” szó a legenda szerint Vörösmarty Mihály költő találmánya volt, akinek nem tetszett az új ital németes neve, a spriccer.
A fröccsnek különböző fajtái léteznek, a vegyítés arányától függően.

Kisfröccs: 1 dl bor, 1 dl szóda
Nagyfröccs: 2 dl bor, 1 dl szóda
Hosszúlépés: 1 dl bor, 2 dl szóda
Házmester: 3 dl bor, 2 dl szóda
Viceházmester: 2 dl bor, 3 dl szóda
Háziúr: 4 dl bor, 1 dl szóda
Lakó-fröccs: 1 dl bor, 4 dl szóda
Krúdy-fröccs: 9 dl bor, 1 dl szóda

A fröccsnek a felsoroltakon kívül még rengeteg változata és elnevezése létezik. Óbudán elsősorban kisfröccsöt fogyasztottak a vendéglőkben, kiskocsmában, jellemzően könnyű fehér borból. 

(A kép forrás: Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital című könyve)

2011. július 12., kedd

Sült tökkarikák - Sváb étel


Ennek az ételnek két elkészítési módja is van, az egyik a palacsinta tésztás verzió, ezt a receptet olvashatjátok itt. A másik módszer a hagyományos - liszt - tojás - zsemlemorzsa panírozási mód, a képen az így készült változat  szerepel, mi nem tudjuk eldönteni melyik a finomabb!

Hozzávalók:
 1 kg zsenge tök
só, bors
liszt
tojás
tej
olaj a sütéshez

A zsenge tököt meghámozzuk, félbevágjuk és a magokat egy kanállal kikaparjuk. 2 egész tojás felverünk, teszünk lisztet, sót és annyi tejet, hogy palacsintatészta sűrűségű masszát kapjunk. 
A tököt kisujjnyi vastagságú karikákra vágjuk, vékonyan lesózzuk, ezután lisztbe forgatjuk, megmártjuk a tésztában és forró olajban aranysárga színűre sütjük. 
Papírtörlőre szedjük, hogy felszívja a felesleges olajat. Forrón tálra rendezzük és valamilyen mártással (pl. tartár, tejfölös kapros, paradicsom) tálaljuk.

2011. július 8., péntek

A főzés tudománya III. - Középkor


Sorozatunk következő cikke a középkori konyhaművészettel foglalkozik. Nézzük meg az ókort követően hogyan is fejlődött a főzés tudománya!

A Római Birodalom bukása után a germán, frank, kelta kulturális hatások egy merőben más személetmódot hoztak a gasztronómia történetébe is. Az ókori emberrel szemben- aki a mértéktartást fontos eszménynek tartotta-, a középkor embere aszerint ítélte meg a másikat, hogy az mennyit evett. 
A középkori Európa táplálkozásának fontos fogása volt a leves. Egész nap a tűz fölött forrt és válogatás nélkül dobtak bele mindent, ami a konyhán akadt. Nem igazán a minőségen, mint a mennyiségen volt a hangsúly a főzésben.

Az előmagyarok eledelüket nyárson sütötték vagy megfőzték, de ismerték az aszalást, szárítást, füstölést is. A vándorlás, az állandó helyváltoztatás speciális konyhát igényelt elődeinktől. A főzéshez bográcsot használtak. A cserépedények megjelenése után főzték is és sütötték is a húsokat, a zsírjukat is felhasználva. Mint tudjuk, a zsírban eltett hús sokáig eltartható. A tartósítást szolgálta a húsok kiszárítása és füstölése, zsírjukra történő lesütésük, a víztartalom teljes elpárologtatása, a húsok pörkölése. Őseink a megsütött és sózott húst mozsárban porrá törték, majd bőrzsákokban a lovak hátán magukkal vitték. Ez az alapja annak a téves állításnak, miszerint hogy a magyarok „nyereg alatt puhították a húst”. 
Egy firenzei krónikás Nagy Lajos király idejében így ír a magyar főzési szokásokról:
„A magyar seregek….ha megállapodnak, edényeiket megtöltik vízzel, felforralják…..és számukhoz mérten öntenek bele a szárított hús porából, a por megdagad s felduzzad, s egy-két maroknyi pép módjára megtölti a fazekat, és igen bőséges tápanyagot szolgáltat egy kis kenyérrel vagy magában, erőt ad az embernek.”
Friss húst vagy halat a magyarok gyakran sütötték nyárson, illetve bográcsban. A honfoglalás utáni években-évtizedekben a letelepüléssel és ennek következtében a gazdasági életben történő változásokkal párhuzamosan változtak a szokások is, németes és görög sütési-főzési módok kezdtek elterjedni. 


A szakácsok már az Árpád házi királyok alatt önálló iparos emberek voltak, a királyi szakácsok adókedvezményben részesültek. A szakácsmesterség a különböző kolostorokban is önálló foglalkozássá vált.
Egy 1385-ből származó okirat említi kis szakács Jakabot, 1405-ből nagy szakács Lászlót, 1414-ből szakács Domonkost. 

(A kép forrása itt)

2011. július 5., kedd

Krumplis tészta (Grenadiermarsch) - Sváb étel


Ismét egy klasszikus étel, mi ezúttal a füstölt szalonnás változatot készítettük el, bátran ajánljuk mert rendkívül finom ízt ad az ételnek.

Hozzávalók: 
50 dkg burgonya
1 fej vöröshagyma
70 dkg kockatészta
só, bors, pirospaprika
3 dkg zsír
füstölt szalonna

A burgonyát meghámozzuk, megmossuk, és kisebb kockára vágjuk. A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk, a felhevített zsíron megpirítjuk. 
Megszórjuk kevés pirospaprikával, felengedjük egy kis vízzel, majd rátesszük a burgonyát. Sózzuk, borsozzuk, s puhára pároljuk (mindig csak kevés víz legyen rajta). 
A kockatésztát sós, lobogó vízben puhára főttük, leszűrjük. A puhára főtt paprikás burgonyát összetörjük és összekeverjük a leszűrt tésztával. A tűzhelyen átmelegítjük és tálaljuk.

Ennek az egyszerű ételnek több elkészítési lehetősége létezik: a hagymás pörköltalapot a zsír helyet lehet kockára vágott füstölt szalonnán pirítani, van, aki a burgonyát külön főzi meg és csak utána 

2011. július 1., péntek

A főzés tudománya II. - Ókor


Az őskor után ma ismerkedjünk meg az ókori konyhaművészettel is! 

Az európai gasztronómia sokat köszönhet Ázsiának, főleg az ősi Indiának, de gyökerei inkább a Közel-Keletig nyúlnak. A Tigris-Eufrátesz közi Úr maradványai között seregnyi főzőedényt találtak. Ugyancsak számos gasztronómiai lelet került elő és vall a főzési szokásokról a sumér, akkád, asszír, perzsa birodalmak szobrai, domborművei, írásos tekercsei. Egyiptomban tucatnál többféle kenyeret sütöttek, sokféle húst, zöldséges és gyümölcsös ételeket készítettek, ismerték a lekvár főzés titkát is. 

Készítették és fogyasztották a lótuszgyökeret, a lótuszmagból emésztést segítő salátát állítottak elő. Görögországban a sütés-főzést valóban tudományként, sőt művészetként tisztelték, a főzés magasztos ténykedésnek számított. A szakácsnak nemegyszer vallási feladatot is el kellett látnia.

A római konyha változatosságát a sokféle nyersanyagnak köszönhette. Róma a gasztronómiai specialitások birodalma is volt, mézben főtt körte, mézes- ecetes-köményes öntettel kevert articsóka, pörkölt csicseriborsó, sertésláb, kölyökkutya húsa és még megannyi különleges étel főtt a római konyhákon. A főzésre-étkezésekre elképesztő összegeket tékozoltak el azok, akik megengedhették maguknak. A római konyha jóval több fűszert használt, mint napjainkban bármely európai konyha. 

(A kép forrása:  itt)