2011. július 18., hétfő

A fröccs története



A fröccs története egészen az ókorig nyúlik vissza, hiszen már a rómaiak is vízzel keverve itták a bort, tiszta vizet is ritkán ittak a fertőzésveszély miatt. A középkorban is általában vizezték a bort, csak a fűurak asztalára került tisztán e nemes nedűből.
A modern fröccs igazi magyar specialitás. Jedlik Ányos, a kiváló magyar fizikus és feltaláló 1826-ben mutatta be a szódavizet és a hozzátartozó üveget.  Az ő nevéhez fűződik a szikvíz nagyüzemi gyártása is. Ugyan Angliában már az 1767-től ismert volt, hogy hogyan kell a vizet széndioxiddal elegyíteni, de olyan erősségű üveggel nem rendelkeztek, amiben biztonságosan tárolható lett volna a szódavíz.
A „fröccs” szó a legenda szerint Vörösmarty Mihály költő találmánya volt, akinek nem tetszett az új ital németes neve, a spriccer.
A fröccsnek különböző fajtái léteznek, a vegyítés arányától függően.

Kisfröccs: 1 dl bor, 1 dl szóda
Nagyfröccs: 2 dl bor, 1 dl szóda
Hosszúlépés: 1 dl bor, 2 dl szóda
Házmester: 3 dl bor, 2 dl szóda
Viceházmester: 2 dl bor, 3 dl szóda
Háziúr: 4 dl bor, 1 dl szóda
Lakó-fröccs: 1 dl bor, 4 dl szóda
Krúdy-fröccs: 9 dl bor, 1 dl szóda

A fröccsnek a felsoroltakon kívül még rengeteg változata és elnevezése létezik. Óbudán elsősorban kisfröccsöt fogyasztottak a vendéglőkben, kiskocsmában, jellemzően könnyű fehér borból. 

(A kép forrás: Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital című könyve)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése