2011. szeptember 28., szerda

Minden amit a pörköltről tudni kell....



A pörköltöt (perkelt) hagyományosan magyar ételnek tartják. Ezt az ízes, szaftos ételt különböző húsfajtákból készítették. Készülhet marhából, sertésből, csirkéből, birkából, illetve különböző vadhúsokból is.

A magyar konyha e híres ételének története a honfoglalás előtti időkből származik, hiszen a pörköltszerű ételeket (hívjuk tokányoknak őket) már ebben az időben sűrűn készítették. Igazi gasztronómiai hírnevet Európában a 19. század végén szerzett. Az úgynevezett magyaros ételek, amelyekről legtöbbünk és a külföldiek azt hiszik, hogy attól számít hungaricumnak, mert őrölt pirospaprikával készítik. Ez egy tévhit. A korábbi évszázadok során, a középkorban is fogyasztottak pörköltszerű ételeket (természetesen paprika nélkül).
A mai értelemben vett pörkölt története az 1800-as évek végére nyúlik vissza, amikor (1874) a Ganz Művek kiváló tervezője, mérnöke, Mechwart András tervei alapján elkészítették az első hengerszéket. Ez a találmány nemcsak a malomipart segítette – Budapesten, a Soroksári úton épültek fel az új, modern malmok, a főváros a világ második legnagyobb malomipari központja lett (az első Minneapolis az USA-ban) -, hanem a fűszerek világában, a konyhaművészetben is komoly szerepet játszott. Ebben az időben lesznek az úgynevezett magyaros ételek „pirosak”, hiszen a modern technikának köszönhetően a különböző fűszereket is finomra lehetett őrölni. Pirospaprikát előtte is tettek az ételbe, de nem ilyen mennyiségben és minőségben.

A jó, magyaros pörköltnek a titka a kiváló minőségű hús, és az alap. A pörköltalap megfelelő mennyiségű, apróra vágott vöröshagymából, fokhagymából, pár darab paradicsomból és TV paprikából áll. A paradicsomot és a paprikát vagy kockákra vágjuk, vagy karikára. Természetesen lehet a pörköltbe tenni hegyes erős paprikát is, ez háztartásonként változik. Megjegyzendő, egy étel nem csak azért magyaros, mert pirospaprika van benne és méreg erős.

A pörkölt, vagy, ahogy a legtöbb külföldi nevezi „gulasch”, a mai napig a legismertebb magyar étel, amely az éttermek étlapján szerepel, és amelyet a legtöbben keresnek. A pörköltet az ország különböző régióiban sokféle módon készítik el. Van, ahol tesznek az ételbe köménymagot, borsot, van ahol nem. A magyaros pörköltnek a lényege, az adott hús omlóságán kívül, a szaftja. Ezt a tartalmas „lét” a magyar háztartásokban szívesen fogyasztják kenyérrel, ezt hívjuk tunkolásnak. A különböző húsokból készült pörköltöknek van egy másik változata is, ez a paprikás. A paprikás annyiban különbözik a hagyományos pörkölttől, hogy az étel befejezése előtt tejfejjel dúsítják, esetleg behabarják. A pörkölt a mai napig őrzi népszerűségét a magyar háztartások konyháiban, illetve a külföldi turisták körében.

( A bejegyzésben látható fotó az Óbudai Múzeum április 30-i családi napján készült, ahol a versenyző csapatok óbudai pincepörköltet készítettek. )

2011. szeptember 22., csütörtök

Finom szilvás gombóc - Magyar étel


Hozzávalók: 1 kg burgonya, 1 tojás, 1 evőkanál zsír, liszt (kb. fél kg), 40 dkg magozott szilva, 15 dkg durvára vágott dió, 1 zacskó vaníliás cukor, zsemlemorzsa, 30 dkg porcukor.

A burgonyát héjastól puhára főzzük, meghámozzuk, és még melegen áttörjük. Összedolgozzuk a tojással, zsírral, sóval és annyi liszttel, amennyit a tészta felvesz. Lisztezett deszkán alaposan kidolgozzuk, hogy a végén rugalmas, homogén tésztát kapjunk. 
Egy kevés porcukrot és a diót egy tálban összekeverünk és a kimagozott szilvákba töltjük. A tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk (kisujjnyi vastagságúra), 10x10 cm-es kockákra vágjuk, a közepükbe teszünk egy szilvát, gombócokat formálunk belőlük és sós, lobogó, forró vízben kifőzzük őket. Amikor feljönnek a víz tetejére, még 2 percig hagyjuk főni a gombócokat. 
Közben kevés olajon a zsemlemorzsát aranyszínűre pirítjuk és a leszűrt gombócokat ebben átforgatjuk. Tálaláskor a megmaradt diós porcukorral megszórjuk.

2011. szeptember 14., szerda

Zsírban sült burgonya - Sváb étel




A világ talán legegyszerűbb de tagadhatatlanul népszerű körete, melyet korábban önmagában egytálételként is fogyasztottak.

Hozzávalók: 1 kg közepes méretű burgonya, libazsír, só.


A burgonyát alaposan megmossuk és héjastól sós vízben fél puhára főzzük. Leszűrjük (van, aki meghámozza, de ez egyáltalán nem szükséges), egy tepsit vékonyan kikenünk zsírral. A burgonyát egy tálban összekeverünk forró zsírral, beletesszük a tepsibe és forró sütőben pirosra sütjük. Megsózzuk és forrón tálaljuk.

2011. szeptember 8., csütörtök

"Nékem olyan ember kell..." - Hímzett falvédő az Óbudai Múzeum gyűjteményéből



A falvédők használatának szokása és eredete a német kultúrkörből érkezett Magyarországra a 19. század végén. A kezdetben csak úri családok szobáiban megtalálható falvédők használata a 20. század elejére általánossá vált a polgári, az iparos és a paraszt családok konyháiban egyaránt. Gyors elterjedésének egyik legfőbb oka, hogy a konyhákban a szabadkéményes fűtési módot egyre inkább felváltották a zárt füstelvezetéses kémények. Így a falak már nem kormozódtak össze, s a tiszta falfelületeket díszíteni lehetett.

A falvédők tömeges elterjedésének eredményeként a kezdetben bonyolult mintakincset és hímzéstechnikát felváltották az előre nyomott minták, amelyek többnyire idillikus polgári vagy paraszti életképeket ábrázoltak. Élelmes kereskedők ilyen falvédőket árultak a boltokban és a vásárokon. Ezeket azután mindenki saját ízlése, fantáziája és kézügyessége szerint hímezte ki otthon. Így még az egyforma alapmintájú falvédők is különböznek egymástól!
A falvédők nagy részén olvasható hímzett felirat vagy vers is. Ezek általában közmondások, nép- és műdalrészletek. 

Mivel a falvédőket többnyire a konyhában használták – s ez régebben kizárólag a nők felségterülete volt! – a szövegek elsősorban a női érzelemvilágot fejezik ki; a szerelem, a család, a háztartás, az egyház sőt még a politika témakörében is.
A bemutatott falvédő is jó példa az azonos minták eltérően megvalósított kidolgozására, hímzésére. A polgári idillt övező felirat („Nékem olyan ember kell, ki korcsmába nem jár el, Egye itthon vacsoráját, becsülje meg a családját.”) az egyik legkedveltebb szöveg a korabeli falvédőkön.