2011. október 4., kedd

Óbudai szüret


 FOTO:FORTEPAN

A szőlőtermelés, a borkészítés évszázadokon át az óbudai kultúra alapvető, a helyi vendéglátás jellegét meghatározó, jelensége volt. A szőlőművelés pedig – akárcsak napjainkban – elképzelhetetlen volt szüret nélkül. Milyenek lehettek a régi szüreti mulatságok? Az emlékek által széppé varázsolt választ megtaláljuk az Óbudai Szemle 1947-ben megjelent, következőkben olvasható, színes leírásában, ami bemutatja, hogy a szüreti napok a település határain átívelő, vidám ünnepek, igazi kulturális események voltak.

            „[…] hajdanában az óbudai szüret ünnepi esemény és nagy öröm volt majdnem minden második házban, amikor kikészítették a mustos kádakat, hordókat, felsorakoztak a lajtos szekerek s a must édes illata terjengett szerte az egész kis városban. Még negyven évvel ezelőtt is, boldog szép gyermekkorunkban az óbudai hegyek között szakadatlanul jártunk a szőlők között, ahol így ősz idején a kékszoknyás, piros blúzos lányok és asszonyok vagdosták szorgalmasan az érett szőlőfürtöket: a kékesfekete kadarkát, oportót, a szagos otellót, a vörös dinkát, a zöld, apró, tojásalakú „kasztutl”-t, a mézédes „honiglit”, a muskotályt, rizlinget, „silberweist” és a sok mindenféle helyi fajtát, amelyek mind kipusztultak egy rövid fél évszázad alatt. Nótáztak a duzzadó keblű lányok, puffogott a csősz karabélya, szólt a hegedű, a duda és a trombita. Zengett a hegy a jókedvtől, ahová hetedhét országból csődültek a rokonok és ismerősök. Dél idején bikkfanyárson, venyigeparázson szalonnát csordítottak a vincellérek, hegymesterek. Estére pedig színes rakéták szállottak a hegyek ormán és a présházak előtt bográcsban rotyogott a birkagulyás – borlében, mert vizet nehezen lehetett szerezni a hegyek között. Az utolsó szüreti napon pedig majd minden bortermelő – hiszen a szőlőművelés volt akkor a fő foglalkozás – megrendezte szüreti koszorúünnepét, vidám táncos álarcos menetekkel, felvonulással, örvendezve a nagyszerű természetnek. […]”

forrás:
Óbudai Szemle 1947/2, 1947. szeptember 15., p.11.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése