2012. március 21., szerda

Az óbudai Szentháromság-szobor - 1. rész



1738-ban egy – a század elején Kis-Ázsiában kitört – pestisjárvány érte el Óbudát. Mivel a kór a település akkori plébánosát sem kímélte, hamar a járvány áldozata lett, ezért a nem sokkal korábban betelepült trinitárius szerzetesek végezték el a papi teendőket, illetve vettek részt a betegek gondozásában. Az utolsó regisztrált beteg 1739 decemberében halt meg, és a városi bíró, Thomas Segetta 1739. december 16-án készített kimutatása alapján, a járvány egy éve alatt 888 lakos, Óbuda lakosságának kb. a fele vált a „fekete halál” áldozatává. Mivel az akkor élt emberek életét még teljes mértékben áthatotta a vallás, ezért a járványt Isten büntetésének, elmúlását pedig a könyörületességének tekintették és elhatározták, hogy egy Szentháromság-szobrot állítanak a járvány pusztításának emlékére. A szükséges pénzt néhány hónap alatt összeszedték (felét az uradalom birtokosa, Zichy Péterné adta), és 1740. május 30-án megtörtént az alapkőletétel. Sajnos a szobor készítőjéről és felállításáról nincsenek pontos adataink, de a szakirodalmi leírások szerint legkésőbb 1743-ban már állt az emlékmű. A szoborcsoport homokkőből készült, monumentalitását pedig adatai mutatják:
magassága 10,4 méter
alapterülete 41 m2
Több évszázad után, az 1950-es években lebontották, majd 2000-ben – az eredeti helyétől, délebbre – helyreállították.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése