2012. március 8., csütörtök

Ha megfordítalak, megtudom, honnan származol… fenékjegyek kerámia tárgyakon


A legtöbb kerámián – a fazekasáruk kivételével – található olyan jel/jegy, amely közvetlenül vagy közvetve a készítés helyére, a gyárra vagy műhelyre, esetleg a készítő személyére utal. A jegyek legtöbbször az edény fenekén találhatók, ezért ezeket fenékjegyeknek nevezzük. A középkorban domború kialakítású, benyomott vagy bekarcolt fenékjegyeket használtak, melyek egyenes szárú, kereszt, kerék alakú és ezek kombinációjából kialakított jelek voltak. Ezek a sajátos szimbólumok mesterjegyeknek tekinthetők, azaz a készítők megkülönböztetését szolgálták. Az újkor elején új jel-, illetve monogramrendszer alakult ki az edényeken. Nemcsak a jegyek formái alakultak át sajátos törvények szerint, a jelentésük is gazdagodott, fokozatosan közeledett ahhoz az értelmezéshez, amelyet védjegyeink hordoznak.
Az áruoltalom igénye akkor alakul ki, ha az árutermelés annyira megnő, hogy szükségessé válik egyes áruk, árunemek elkülönítése. Ez a folyamat ment végbe a porcelán megjelenésével, a kerámia iparszerű előállításával. A porcelánmasszák sokfélesége különböző minőséget és különböző díszítésű áruk létrehozását eredményezte. Már a porcelán feltalálásakor, de azt követően még inkább éles harc indult a gyártási titkok megszerzéséért, és hogy kinek sikerül jobb minőségű és szebb porcelánt előállítani. A porcelánkészítő műhelyekben a tárgyak készítésében résztvevők nagy száma miatt a valóságos készítő személye elsikkadt, a manufaktúra, illetve a gyár lépett előtérbe. A gyárat mindig a tulajdonos testesítette meg, így ennek neve, monogramja vagy címere került a tárgyra annak hitelességét és ott-készültét bizonyítva. A 18. századtól kezdve a kerámiákon – főleg a porcelánokon – a fenékjegyek a védjegyek funkcióját töltik be.

Múzeumunk gyűjteményében kiemelt helyet foglalnak el az Óbudán készült ipari termékek, amelyek közül a Hüttl Tivadar porcelángyár, később Aquincumi porcelángyár termékei jó példával szolgálnak a fent említett gyári jelzések értelmezéséhez. A fenti képen látható fenékjegyek mindegyike védjegynek tekinthető. A Hüttl porcelángyárat 1895-ben alapító Hüttl Tivadar neve bár különböző formátumban, de mindig megtalálható volt a gyár termékeinek alján, egészen 1948-ig, a porcelángyár államosításáig. Ekkor a nevéhez hasonlóan megváltozott termékeinek jelölése is: Aquincum feliratú talapzaton kitárt szárnyú, fejét jobbra fordító stilizált sasmadár áll.
Az államosítást követően a díszítő tárgyak (apró szobrocskák, emléktárgyak) előállítása tömegessé vált az addig porcelánszervizek kiegészítését, egyedi dísztárgyak készítését végző porcelángyárban. Nem csoda hát, hogy manapság is sok háztartásban találkozunk apró nippekkel, porcelán dísztárgyakkal, amelyek ebből az Aquincumi gyárból származnak. Hüttl Tivadar fenékjegyű termékeket azonban már nehezebb találni. Érdemes tehát a porcelántárgyakat alulról is szemügyre venni, a tárgy fizikai jellemzőin túl ugyanis a fenékjegy biztosítja a termék értékálló minőségét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése