2012. április 27., péntek

A Steiff játékgyár Németországban I. rész

Kép forrása



Németország Baden-Würtenberg tartományában található, Giengen an der Brenz településen jött létre a máig fennálló Steiff játékgyár. A névadó Margarete Steiff 1847-ben született. Alig másfél éves, amikor megbetegszik gyermekbénulásban, amelyből nem sikerül a családnak kigyógyíttatnia. A kerekesszékben élő Margaret életkedve azonban töretlen, minden nehézség ellenére iskolába járt, szabónak tanult, besegített a két nővére által nyitott női szabóságba. Édesapja 1874-ben építi családi házukat, ahol már egy önálló kis varrodát is kialakítanak számára. Idővel több varrónőt foglalkoztat, a ruhák mellett háztartási textileket is készítenek. 1879 decemberében egy divatlapban látta meg annak a kis filc elefántnak a szabásmintáját, amit tűpárnának varrt meg. Nagy tetszést váltott ki vele környezetében. Sikerén felbuzdulva, egész sorozat filc állatkát tervezett és kivitelezett, amelyeket már gyermekjátékként árusítottak.
Kép forrása

Margarete által alapított játékkészítő üzem későbbi márkajelzésével, egy kerekeken guruló elefánt motívummal, emlékezett meg első sikeréről. Fém védjegyüket mindmáig állatfiguráik fülébe ütve láthatjuk.

Kép forrása

Kép forrása



A Steiff család tulajdonában működő üzem hivatalosan 1880-ban alakult meg. Az elkövetkező hat évben több mint ötezer elefántot adott el Margaret, valamint számtalan más textil állatkát (mint például majmokat, zsiráfokat, szamarakat, macskákat) tervezett, kivitelezett. 1890-ben a bátyja építette házba költözött, kis üzlete a földszinten, akadálymentesített lakása az első emeleten kapott helyet. Az épület máig áll a stílusosan róla elnevezett utcában, falán felirat Filz – Spielwaren – Fabrik (Nemez – Játékáru - gyár). 1892-ben jelent meg az első, illusztrált Steiff katalógus, Margaret hitvallását választva mottójául: A gyermekeknek csak a legjobb az elég jó.
(folyt. köv.)

2012. április 25., szerda

Az Óbudai Múzeum új időszaki kiállításában: Óbuda első polgármestere


Harrer Pál (1829–1914)


Harrer Pál, Óbuda első polgármestere egy, az 1740-es években betelepült óbudai szőlőműves család negyedik gyermeke volt. Születése közben maradandóan sérült a bal keze, ami egész életére és pályafutására hatással volt, hiszen rossz keze miatt alkalmatlan volt a gazdálkodásra. Így az ifjú Harrer számára a hivatalnoki pálya maradt a legjobb lehetőség a megélhetésre. Az elemi iskola elvégzését követően az esztergomi, majd egy év után a budai gimnáziumban folytatta tanulmányait – a család rossz anyagi helyzete miatt igen nehéz körülmények között.

Az érettségit követően 1848-ban sikerült elnyernie az éppen megüresedő írnoki állást az óbudai városházán. Ezzel megkezdődött több évtizedes hivatali pályafutása, amelynek során több városi bizottság munkájában is részt vett, szorgalmának és közszolgálat iránti elhivatottságának köszönhetően többször a város első tisztviselőjének választották meg. 1850-ben lett a város jegyzője, majd 1872-ben, az új községi törvény értelmében Óbuda törvényhatósági jogú város polgármesterévé nevezték ki. E tisztséget csak rövid ideig töltötte be, 1873-ban a főváros létrejöttével ugyanis Óbuda a III. kerület része lett, közigazgatásilag a főváros irányítása alá került.

Harrer Pál részt vett Pest, Buda és Óbuda fővárossá egyesítésének előkészítésében, sikeresen képviselve Óbuda érdekeit a házadó és a regáléjogok kérdésében. A városegyesítést követő III. kerület, így Óbuda fejlődésében munkájának eredményességét láthatta megtestesülni, amit visszaemlékezéseiben a következőképpen összegzett:

Nyugodt lelkiismerettel tekinthetek vissza sok évi közszolgálatomra és magánéletemre; a közügyek érdekében sokkal többet tettem, mint kötelességem volt.

Hamarosan nyit múzeumunk új időszaki kiállítása, az "Óbudára nézve vagy változás állott be..." - Harrer Pál és a városegyesítés kora címmel 2012. május 4 - 2013. január 31. között tekinthető meg.

2012. április 20., péntek

Ferenc Deák háza Óbudán


      
A középkori Óbuda (eredeti nevén Buda) fejedelmi, királyi majd királynéi központ volt. Sajnos az egykori csodálatos épületek – paloták, templomok, kolostorok – eltűntek az évszázadok viharaiban. Óbuda egyetlen fennmaradt középkori eredetű épülete „Ferenc deák háza”, amely az egykori piactér északnyugati sarkánál állt, a város előkelőinek házai mellett. (A középkori piactér a Dunához közel, a mai zsinagóga előtti területen helyezkedett el.) A házak lakóinak gazdagságára a feltárások során előkerült kályhacsempe-töredékek, könyvtábla-veretek, ablaküveg-maradványok és bronzdíszek is utalnak. Ezek alapján elképzelhetjük ezeknek a házaknak a berendezését: az emeleti szobákban cserépkályhával fűtöttek, bronzdíszes csillárokkal világítottak, az ablakok több helyen is – a korban igen drága és ritkaságnak számító  – üvegből készültek. 
A házak alsó szintjén többnyire raktár vagy borospince, esetleg üzlet volt. Okleveles adatok alapján ismerjük sok háztulajdonos nevét,  köztük  (Ó)Budai Ferenc deákét is. A házak a török időkben váltak romossá. A 17-18. században sokat átépítettek, de sajnos úgy, hogy a középkori részleteket nem őrizték meg. 

Szerencsés kivétel  Ferenc deák 16. századi lakóháza. A ferences és a klarissza kolostor romjain kívül ez az épület az egyetlen, ami megmaradt a felszínen az egykori királyi, királynéi városból.

Lajos utca 158.

Ferenc deák a klarissza apácák szolgálatában állt, és az ő ajánlásukra kapott nemesi címet 1499-ben II.Ulászló királytól. A ház eredetileg az óbudai káptalan tulajdona volt, s Ferenc deák és felesége Vas megyei birtokukat adták cserébe érte és  a hozzá tartozó kertért, telekért és két hússzékért. A házat át is építették. A későbbiekben többször is gazdát cserélt. 1686 után itt épült fel az első óbudai sörgyár. Feltárása során sikerült a középkori részleteket helyreállítani. Ma a Budapest Galéria működik az épületben, s tábla jelzi középkori eredetét.



2012. április 17., kedd

Az óbudai Szentháromság-szobor - 2. rész



 Az alkotás lényegét (Szentháromság) tartó központi tömb metszete egy egyenlőszárú háromszög, amelynek párkánnyal elválasztott felső részén három szent szobra látható. 


Ha szemben állunk vele, akkor bal oldalon Xavéri Szent Ferencet megjelenítő mű áll. Ő nincs kapcsolatban a pestissel viszont jezsuita szerzetesként Indiában és Japánban sokakat megtérített. 
Xavéri Szent Ferenc szobra
Jobb oldalon Borromei Szent Károlyt ábrázoló alkotás látható. Károly Milánó püspöke volt és az ott dühöngő pestis idején (1576-1578) az emberek élelmezését szervezte, küzdött az éhínség ellen. A harmadik pedig Szent Flórián szobra. Flórián Ausztria területén élő katona volt, akit keresztény hite miatt megkínoztak, majd 304-ben vízbe fojtottak.
Borromei Szent Károly szobra
A három szobor között három dombormű is található. Szent Rozália 12. századi remeteként élt Szicíliában. 1624-ben a csontjait Palermóba vitték, aminek hatására az ott dúló pestis megszűnt. 
Szent Rozália domborműve

A következő domborművel kapcsolatban vitatkoznak a szekértők, hogy az itt látható férfialak a Jó Pásztort, vagyis Jézust ábrázolja vagy Szent Vendelt. 



Szent Flórián szobra



Dombormű Szent Vendel vagy Jó pásztor ábrázolással

A Flórián és Károly közötti reliefen pedig a bűnbánó Dávidot látjuk, aki Izrael második királyaként sok bűnt követett el uralkodásában és magánéletében is. Óbuda lakosai az ő bűnbánó megjelenítésével próbálták saját bűnbánásukat bemutatni.

Dombormű a Bűnbánó Dávid ábrázolással



2012. április 11., szerda