2012. május 25., péntek

„Kot-kot-kot-kot kotkodács, minden napra egy tojás”



Manapság, amikor a tojás ára a csillagos eget is eléri, egyik fő táplálékunkkal tényleg „úgy bánunk, mint a hímes tojással”. Nem mindegy hogy hol vásároljuk és milyen méretben! Akárha pólót vagy nadrágot veszünk, manapság a tojás is konfekció méretben kapható. Otthon aztán - a rendszerint felturbózott táppal etetett szárnyas termékén - vizslaszemmel próbáljuk megérteni a tojáshéjra billogozott szavatossági időt rejtő hieroglifákat, majd a hűtőszekrény oldalába kiépített tojástartó rekeszbe helyezzük.

Dédanyáink, nagyanyáink nem kerítettek ekkora feneket ennek az egész tojásügynek. Valahogyan mindig tudták, mikor és meddig jó a tojás, meddig fogyasztható azé a tyúké, aki tegnap, meg meddig ehető azé a tyúké, aki két hete tojta. A kamrában aztán, ahol egyébként mindig azonos, de soha sem hűtőszekrény hidegségű hőmérséklet uralkodott, nagyon praktikus kis lábakon álló és gyakran egymásba illeszthető és emeletessé építhető fatartókba helyezték a tojásokat. Szépen elálldogáltak a kovászos uborkás és kajszibarack lekváros üvegek között. Egy-egy ilyen kis tartóba 10-10 tojás fért el. 

2012. május 16., szerda

Az Óbudai Múzeum a Múzeumok Majálisán!

Most hétvégén - május 19-20. - ismét megrendezésre kerül a Múzeumok Majálisa, a Nemzeti Múzeumban és a Múzeumkertben, ahol az Óbudai Múzeum is szeretettel várja a majálisozó látogatókat.



Kézműves foglalkozásokkal, játékokkal és egy izgalmas múzeumi kvízzel is készülünk!

Találkozzunk a Múzeumkertben az Óbudai Múzeum sátrában!
Reggel 9 órától este óráig várunk mindenkit a legkisebbektől a legnagyobbakig, a belépés ingyenes.

2012. május 11., péntek

Az óbudai Szentháromság - szobor - 3. rész






Az előzőekben tárgyalt szentek felett áll Szűz Mária szobra, majd a szoborcsoport legtetején a Szentháromságot jelenítette meg az alkotó, jobbra az Atyaisten ül, balra mellette a Fiú, vagyis Jézus, kettejük között pedig a Szentlélek attribútuma a galamb.
Az emlékmű legszélén látható még három másik szent szobra. Szemben balra Szent Sebestyén, aki a 3. században a római seregben szolgált, de keresztény hite miatt halálra ítélték, viszont a testébe lőtt nyilak nem ölték meg. 

Szent Sebestyén szobra


Sebestyéntől jobbra Szent Rókus szobra látható. Rókus a 14. században élt, és zarándoklatai alatt sok pestises beteget gyógyított meg. Végül ő is elkapta a betegséget és egy erdei barlangba visszahúzódva várta a halált. Azonban egy kutya rátalált, élelmet vitt neki, majd a gazdáját is odavezette, aki szerencsésen meggyógyította Rókust. 

Szent Rókus szobra
A harmadik szobor Valois Szent Félixet ábrázolja, aki a 12. században létrejött trinitárius rend egyik megalapítója volt.
Valois Szent Félix szobra

A felsorolt szenteket (Félix kivételével) gyakran jelenítették meg a barokk műalkotásokon, ráadásul nagy részük szervesen kötődik a pestishez is.


Annak ellenére, hogy a szobor 1945-ben nagy károkat szenvedett (Sebestyén szobra megsemmisült, Mária és Ferenc szobrainak környéke károsult), de túlélte a két világháborút, sőt egyes szakirodalmak alapján túlélte az Árpád híd megnyitását is. Végül az 1950-es években bontották le, és csak 2000-ben állították helyre, bár nem teljesen az eredeti helyére, hanem attól kicsit északabbra.

2012. május 9., szerda

Az Országos Kéktúra óbudai szakaszain




A gyakorta és kevésbé gyakran kirándulók számára sem szolgál újdonságként, ha a turistajelzésekről beszélünk. Minden ember legalább egyszer már biztosan gyalogolt kék turistajelzéssel ellátott ösvényeken. Az is biztos, hogy az Országos Kéktúra vonalról is mindenki hallott, ha máshol nem, de a televízióból Rockenbauer Pál legendássá vált „Másfél millió lépés Magyarországon” c. országjáró ismeretterjesztő sorozatából. Azt már viszont kevesebben tudják, hogy az Országos Kéktúra jelzéseit 10 éven keresztül festették fel (1928-1938) dr. Cholnoky Jenő, a Magyar Turista Egyesület akkori elnöke kezdeményezésére Szent István király halálának 900. évfordulójára, s kezdetben Szent István túravándorlás volt a neve. A Kéktúra egyes túraszakaszai érintik kerületünket is.


1.      Hűvösvölgy, Gyermekvasút v.á. – Bécsi út, egykori Rozália Téglagyár (14,2 km)
útvonala: Hűvösvölgyi út, Ördög árok mentén→Nyéki-hegy→Hármashatár-hegy alja, vitorlázó repülőtér→Mátyás király egykori vadasparkja (emlékmű)→Határ-nyereg→Glück Frigyes út→Oroszlán-szikla→Látó-hegy, Árpád kilátó→Szépvölgy, Fenyőgyöngye Vendéglő→Hármashatár-hegy→Tábor-hegy, adótorony (443 m)→Vihar-hegyi nyereg→Vihar-hegy→Virágos-nyereg→Csúcs-hegy→Bécsi út




2.      Bécsi út, egykori Rozália Téglagyár – Csobánka, Szent-kút
Bécsi út, téglagyári bekötő út→Arany-hegyi patak→Köves-bérc→Pilisborosjenő→Vendel-hegy→Teve-szikla→Nagy-kevély oldala→Kevély-nyergi tisztás→Szent-kút



Folyt. köv.!





2012. május 4., péntek

A szódásüveg




Ki ne ismerné hazánkban az igazi hungaricumnak számító szódásüveget. A széndioxiddal dúsított víz a 19. század második felétől enyhíti szomjunkat. Ennek az eljárási módnak a keletkezése egészen 1767-ig nyúlik vissza, amikor az angol Joseph Priestley kifejlesztette azt a módszer, amellyel szódavizet lehetett előállítani. Ezt az „italt” azonban nem a háztartásokban akarták felhasználni, hanem az iparban, nem túl nagy sikerrel.
Az igazi szódavíz, amely nélkül a magyaros fröccs elképzelhetetlen, egy magyar természettudós, feltaláló nevéhez fűződik, Jedlik Ányoséhoz. A kiváló szakember, akinek nevéhez nemcsak a dinamó feltalálása fűződik, hanem a szikvíz gyártása is, ipari szinten. 1826-ban mutatta be az eljárást bencés rendtársainak, egy legenda szerint azonban másként történt a szódavíz debütálása. Az elmondás szerint szűk baráti körben, borozgatás közben mutatta meg a találmányát, amellyel a bort hígították. Megszületett a fröccs (állítólag a nagy költő, Vörösmarty Mihály nevezte el így). A bort ugyan már a rómaiak is vizezték, és ez a szokás a középkorban is használatossá vált, Magyarországon azonban csak a 19. század második felétől lett népszerű, a szódavíznek köszönhetően.
Jedlik Ányos eredetileg az általa kedvelt balatonfüredi ásványvíz frissességét akarta megőrizni, ezért fejlesztette ki találmányát. Az ipari szikvízgyártás alapfeltétele volt a megfelelő üveg. Több kritériumnak kellett megfelelnie ezeknek a speciális üvegeknek. Először is ki kellett bírnia az üvegen belüli nyomást, másodszor a folyamatos utántöltésnek is meg kellett felelnie. Az egész az üveg anyagának összetételén múlott. Erős, masszív anyagnak kellett lennie, amely tökéletesen megfelelt az elvárásoknak. Jedlik Ányos fejlesztette ki ezt az üvegtípust, ami a mai napig szolgálja a fogyasztókat. Napjainkban már nem üveg, hanem műanyag palackokban hozzák forgalomba a szódavizet, amelyet a szívesen fogyasztanak a háztartásokban, a széles körökben elterjedt ásványvíz kultúra mellett is.
A klasszikus szódásüveg két részből állt. Alsó része vastag falú, vastag talpú, erős üveg volt, felső részén pedig egy szelepes fémből készült, csőrös szerkezet volt, amelynek megnyomásával lehetett a szódavizet adagolni. Az üvegek nem feltétlenül voltak átlátszóak, hanem kék és zöld színben is gyártották. A szikvíz forgalmazóknak saját, emblémás, feliratos üvegeik voltak. Óbudán is számos szikvízüzem működött, ami nem csoda, hiszen a több száz kocsmát kellő mennyiségű szódával kellett ellátni. Különlegességnek számított a sas csőrös szódásüveg, amelynek az volt a funkciója, hogy a férfiak ne emeljék a szájukhoz inni, hanem kulturáltan pohárból fogyasszák az italt.
A szódavíz napjainkig kedvelt üdítőital nemcsak az óbudai lakosság körében, hanem szerte az országban. A fröccs szódavíz nélkül nem létezik, egy igazi magyaros ital, amely a szódavizes palack nélkül nem jöhetett volna léte.