2012. május 25., péntek

„Kot-kot-kot-kot kotkodács, minden napra egy tojás”



Manapság, amikor a tojás ára a csillagos eget is eléri, egyik fő táplálékunkkal tényleg „úgy bánunk, mint a hímes tojással”. Nem mindegy hogy hol vásároljuk és milyen méretben! Akárha pólót vagy nadrágot veszünk, manapság a tojás is konfekció méretben kapható. Otthon aztán - a rendszerint felturbózott táppal etetett szárnyas termékén - vizslaszemmel próbáljuk megérteni a tojáshéjra billogozott szavatossági időt rejtő hieroglifákat, majd a hűtőszekrény oldalába kiépített tojástartó rekeszbe helyezzük.

Dédanyáink, nagyanyáink nem kerítettek ekkora feneket ennek az egész tojásügynek. Valahogyan mindig tudták, mikor és meddig jó a tojás, meddig fogyasztható azé a tyúké, aki tegnap, meg meddig ehető azé a tyúké, aki két hete tojta. A kamrában aztán, ahol egyébként mindig azonos, de soha sem hűtőszekrény hidegségű hőmérséklet uralkodott, nagyon praktikus kis lábakon álló és gyakran egymásba illeszthető és emeletessé építhető fatartókba helyezték a tojásokat. Szépen elálldogáltak a kovászos uborkás és kajszibarack lekváros üvegek között. Egy-egy ilyen kis tartóba 10-10 tojás fért el. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése