2012. október 11., csütörtök

Az óbudai anyák megmentője




1920-ban a magyarországi szülészet és nőgyászat, valamint később a magyar onkológia egyik kimagasló alakja friss szakorvosi vizsgával a zsebében és friss feleséggel az oldalán érkezett Óbudára. A doktor úr –Kunitzer István (1892-1980) – világmegváltó hangulatban volt, s ez a bizonyos világmegváltó kedv csábította ki a városnak erre a perifériájára- írja róla lánya Szonja, a később Kun Erzsébet néven híressé vált írónő. Óbuda egyes részein ekkoriban egyenesen középkori higiéniás viszonyok uralkodtak. A doktort az esetek nagy részében éjszakánként a folyóvíz és villanyáram nélküli téglagyári és filatorigáti nyomortelepekre ugrasztották, ahol tüzelő sem volt és a szülő asszonyok földre terített pokrócokon, szalmazsákokon vajúdtak. Hihetetlen körülmények között kellett levezetni a szüléseket vagy kisebb műtéteken elvégezni.  A doktor úr és családja nagyon gyakran saját költségükön tűzifát és élelmet is juttatott a frissgyermekes szegény családoknak. A paraszolvencia ilyenkor bizony csupán hála volt vagy egy házilag eszkábált furulyán eljátszott dal. A kerület első szakorvosa volt, 60 évig praktizált, 1950-től ő szervezte meg és dolgozta ki az óbudai lakosság rákszűrését is, mint a hazai onkológia egyik nagy úttörője. Hihetetlenül kedves és nagy műveltségű ember volt. A Három Holló kávéházban Ady asztaltársaságához tartozott, óbudai otthona írók, költők, képzőművészek vitaműhelye volt.

Nyugdíjazása után is szinte élete végéig praktizált. Dr. Pintér Endre jóvoltából az Óbudai Múzeumnak ajándékozott Kunitzer-hagyaték egy része az óbudai Szent Margit Rendelőintézet első emeleti vitrinjében tekinthető meg. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése