2012. november 29., csütörtök

Egy (bor)ügynök élete



   
  Az 1850 és 1930 közötti időszak Óbuda életében az, amit úgy is nevezhetünk a vendéglátás aranykora. Az éttermek, kiskocsmák tulajdonosai – egész dinasztiák – kezdetben az óbudai szőlőműves családok közül kerültek ki, majd az 1880-as évek második felétől kezdődően, miután a filoxéra járvány kipusztította a szőlőtőkéket Budapest környéki településekről szerezték be a boraikat. Ehhez vették igénybe az ún. faktorok segítségét.


   A XVIII. sz. végétől tűntek fel, mint a borkereskedők segítői a kívánt minőségű bor felkutatásában. Tevékenységüket a bortermelővel és a kereskedővel is megfizettették.
Az üzletkötés után akónként vagy hordónként kapták közvetítési díjukat. Hivatalosan nem adhattak el bort, csak közvetítettek, de gyakran akadt olyan „utazó”, aki a saját szakállára is dolgozott. A XIX. sz.-ban már a termelő és fogyasztó közötti interakcióban egyre többször jelentek meg. Ekkortól a nevük borügynök. A képeken látható italmintákat tartalmazó, csinos üvegeket utazóbőröndben hordozva ( a köznyelvben elterjedt utazó kifejezés innen származik) kereste fel a borügynök többek között Weisék, Gittingerék, Schlosserék kocsmáit is, hogy aztán a nevezett intézmények tulajdonosai kedvükre válogathassanak és rendelhessenek az óbudaiak kedvelt italaiból, a kadarkából, zöldszilvániból vagy olaszrizlingből. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése