2013. február 26., kedd

Egy textilgyár(os) "öröksége" - Buday-Goldberger Friderika




A világhírű óbudai textilgyáros Goldberger Leó egyetlen leánya, Frici –ahogy a családban nevezték- élete bővelkedett kalandokban és tragédiákban egyaránt. Hosszú és küzdelmes utat járt be, amelybe örök és kitörölhetetlen nyomott hagyott családja kálváriája a II. világháború alatt és után.
Dr. Buday-Goldberger Leó és Popper Ida harmadik, késői gyermekeként 1919. január 17.-én született. Két bátyjánál, Antalnál és Miklósnál 13, illetve 17 évvel volt fiatalabb. 3 hónapos csecsemő volt, amikor a szülők második nászutat terveztek Párizsba, amely mindegyikük nagy kedvence volt. Ekkor döntött úgy az édesapja, hogy az örökké sírós, nyűgös csecsemőt a dadák gondjaira bízza a család szentendrei villájába, mondván nem való egy ilyen kis babának ennyi herce-hurcával járó utazás, egy kisgyereknek állandóság kell és jó levegő. A szentendrei villa a kezdeti időktől fogva a kislány életének meghatározó részévé vált. Dr. Goldberger Leó Popper Idát 25 évvel azelőtt ugyanebben a villában ismerte meg, amely eredetileg Goldbergerné anyai nagyanyjának háza volt. Eljegyzésük is abban a házban történt, majd a család eladta azt Ábrányi Emil neves költő-műfordítónak, majd Friderika születésének évében visszavásárolta. (A villa egyébként ma is áll, az elmúlt rendszerben a szentendrei szülőotthon működött benne) Bács Boriska tanítónő-akiről Friderika asszony László Ágnes újságírónak úgy mesélte- a ’30-as években az akkori illegális Magyar Kommunista Párt beépített embereként megfigyelte a Goldberger családot. Frici 15 éves korától, középiskolai tanulmányai befejezéséig foglalkozott a lánnyal. Legközelebb- immár a legális Magyar Kommunista Párt tagjaként javasolta az akkor már kétgyermekes fiatalasszonynak jobban tennék, ha sürgősen elhagynák az országot. Szüleivel jó kapcsolata volt, de szigorúan fogták, szinte spártai nevelést kapott. Bár autójuk volt sofőrrel, Friderikának földalattin kellett utaznia, igaz kísérettel. Gimnazistaként édesapja kívánságára- nyilván a családi hagyományokat követve- az iskola mellett be kellett járnia a gyárba tanulni a szakmát. Három éven keresztül mérnökök tanították, napjait úgy osztották be, mintha textiliskolába járt volna. Az első évben a fonást, a következő évben a szövést, utoljára a nyomást tanulta meg. A megszerzett tudást a háború után tudta igazán kamatoztatni. Pontosan nem lehet tudni, hogy mikor, de valamikor az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején ment férjhez Berg-Barcalai Györgyhöz, akitől Ilona lánya született.  Második férjéhez Burg Mihálya textiliskolai végzettségű kereskedőhöz a ’40-es évek közepén, mint fiatal özvegyasszony ment hozzá. 1946-ban megszületett második lánya Gabriella.

Goldberger Leó, bár sokáig megvédte rangja, vagyona és felsőházi tagsága, 1944. március 19.-én a nyilasok kezére került. Friderika és édesanyja megpróbáltak kegyelmet kérni számára az Andrássy út 60.-ban, de vállalkozásuk sikertelen volt. 1945 májusában egy újságból tudták meg, hogy a családfő Mauthausenben pusztult el. A háború alatt Friderika és férje zsidókat bújtatott, köztük Goldbergernét, majd részt vettek a háború utáni romeltakarításban is. Férjét Burg Mihályt 1945 tavaszán Goldberger Leóné kinevezte ügyvezető igazgatónak. A Goldberger gyár államosítása után 1948-ban Burg Mihálynak felmondtak. Ekkor történt a család számára a finom figyelmeztetés jobban tennék, ha elhagynák az országot, mert ahogy Friderika asszony nyilatkozta sok-sok évvel később László Ágnesnek „még egy házmesteri állást sem kapott volna”. Friderika, Burg Mihály, Ilus és Gabi, valamint Goldberger Leóné először Zürichbe, majd Párizsba emigráltak. Sokáig egy hotelben éltek, ahol Popper Ida egykori cselédeit is megszégyenítő leleményességgel oldotta meg a főzés és mosás problémáit egy rezsón és egy lavórban a szállodai szobában. Goldberger Friderika, az egykori úrilány –akit édesapja jó érzékkel kitaníttatott a textil mesterségre – nyelv- és szaktudását, ízlését és kreativitását egy csokorba kötve elkezdett leveleket írni textil gyárosoknak, apja egykori üzletfeleinek, partnereinek. Megírta, hogy Goldberger Leó lánya, dolgozott apja gyárában, szívesen vállalna szakmai tanácsadást. Megírt vagy 15-20 levelet, amelyekre ketten (!) válaszoltak, így kezdte el a munkát és új életét. Évek szívós munkája révén céget hozott létre. Textil gyárosoknak adott útmutatásokat, hogy milyen alapanyagokat szőjenek, milyen színekre és milyen mintázatúra fessék az alapanyagokat és főleg melyek azok a piacok, amelyeket felkereshetnek. Másfél évvel előre jósolta meg a trendet.

Magyarságát soha nem felejtette el, lányai beszélnek magyarul, három unokája azonban már nem. Harmadik férje Louis Rives orvos nem tudta megérteni, hogy miért folynak a könnyei folyton, amikor a Francia Riviérán a Földközi-tenger kékjét bámulja. Nem tudta, hogy miért hiányzik feleségének a Balaton és egy szentendrei ház. Pont a szentendrei ház hiányát pótolván vásárolt Párizstól délre Solonyban farmot, ahol fácánokat tenyésztettek. Bár ez a vállalkozás is sikeresnek bizonyult, az élet ismét közbeszólt, 50 éves korában Louis elhagyta őt. Ismét talpra kellett állni, úgyhogy a farmot eladta, maradt a textilipari tanácsadó cég. Ügyfélköre kis részben európai, nagy részben amerikai partnerekből állt. Először 1989-ben a változások szelére jött haza Magyarországra, abban az évben meg is kérdezték tőle, hogy nem kíván-e befektetni az akkor már halódó Budaprint Goldberger Textilművekbe, mindössze 6 millió dollár kellene. Friderika rendkívül sajnálta, de közölte, nem azért dolgozik 70 évesen is, mert milliomos. Ajánlotta azonban, hogy megpróbál befektetőket keresni. Természetesen az összes lehetséges jelölt visszarettent. Friderika asszonynak kárpótlásként mindössze 5000 dollárt adtak, és még egy emléktáblát sem helyeztethetett el a Vörösmarty tér 4. sz. házának falán.









Felhasznált irodalom:

Tóbiás Áron: Negyven év honvágy. In: Magyar Nemzet 56.évf. 13. sz.12 p
László Ágnes: A Goldberger lány. In: Erről még nem beszéltem senkinek. Kossuth Kiadó, 2009. 28-33 p
Dr. Csík Ibolya: Goldberger Friderika öröksége. In: Magyar karrierek Caracastól Honoluluig. Cadiz Bt, Komp Kft évszám nélkül.35-54 p